Kőfejtő

A kőfejtő anyagát adó lajtamészkő keletkezése 10-12 millió évre vezethető vissza. Ebben az időben a környéket a Pannon-beltenger borította. Sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok, amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre. A mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja a lajtamészkövet.
A leggyakoribb vezérkövület alkotók a mohaállatok, a vastaghéjú osztrigák, a fésűskagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartoznak. Különlegességként említhetjük a lajtamészkőben előforduló cápafogakat. A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Az itt élt fajok java része már kihalt, nem él a mai tengerekben.

Könnyen fejthető, jól alakítható és az időjárás viszontagságainak ellenálló. Már a rómaiak is használták Scarbantia falaihoz. 1208 körül szerzetesek vitték a mészkövet a lébényi templom építéséhez.
A nagy kőfejtőről 1587-ben Draskovich bíboros urbáriuma szól. Rákoson nem csak ez az egy kőfejtő működött. Az emberek saját szükségleteikre ott fejtettek követ, ahol az a legcélszerűbbnek látszott. A macskakői erdőben is találunk két, már régen elhagyott kőfejtőt, és még sokat a patak mentén. A 10- 20 méteres függőleges falak alján befelé vágott járatokat láthatunk, amelyek kovácsnak, lakatosnak, kőfejtőnek szolgáltak hajlékul.A helybéli mészkőből készültek a fertőrákosi kőemlékek, a sírkövek, a pellengér, a városfal, a település régi lakó- és gazdasági épületei, a templom, a püspöki kastély.

A kőfejtő mélyéből alagúton keresztül jutunk a szabadba. Csigalépcsőn felkapaszkodva érünk a tetőre. Lenyűgöző kilátás nyílik innen a Fertő tó hatalmas víztükrére és a smaragdzöld nádasra.A kőfejtőnek mintegy 5 hektáros felszínét sziklafüves és száraz kaszálórét borítja, amely számos védett és ritka virágos növényfajt őriz.A Fertőrákosi Kőfejtő sok állatfajnak is otthont ad. A réten gyakori a sakktáblalepke, az imádkozó sáska, a fürge és a zöld gyík.

A barlang oltalmában négy denevérfaj él együtt a sarlósfecske csapattal. Éjszakai ragadozója a macskabagoly.A kőfejtő növény- és állatvilágának védelmére hívta fel a figyelmet 1931-ben Varga Lajos soproni tanár a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.A Műemlékek Országos Központja 1951-ben védetté nyilvánította a Fertőrákosi Kőfejtőt.2001 óta az UNESCO Világörökség része.A Kövi Benge Tanösvény a kőfejtő szabadtéri múzeuma. Célja a geológiai, zoológiai és botanikai értékek bemutatása. A 300 méter hosszú tanösvényen táblarendszer segíti a természeti értékek megismerését.